A vágytalanság kapujában tébláboló érzelem
durva pokrócba csavargózva vacog, keres.
Hol van a varázslat? Hol van a szerelem?
Se csók, se ölelés
csak sikamlós, kéjes érzés
mi fölbukkan, aztán névtelen odavész.
Nézd a Világot! Szürke ragacs az egész.
A test buja bája, pénzzel vonaglik
húsát adja, combját, melleit.
S még a portéka friss és fiatal
a pénztárca kinyílik, fizet, akar.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.