Kopott ruhája tiszta szagú volt,
mert a háziszappan csodákra képes
haját is azzal mosta attól volt fényes,
de ábrándos, szürke szemei szomorúan csillogtak
fényük sápadt volt, teste törékeny, nem túl férfias
a sor végén kullogott, legtöbbször szótlanul
kikacagták a többiek, néha rúgtak egyet rajta.
Azután elment, másfelé vitt az útja
évek múltak jóban, rosszban.
És erősebb lett. Sokkal erősebb
teste edzett, kalapot hordott
mikor visszatért mosolygott
mert bámulták, irigykedve nézték
honnan ez az erő, hatalom?
És Ő,
továbbra is, az maradt aki volt
szerény, de büszke ember.
Kalapját a fogasra tette.
Lemosta magáról az út porát,
lelkével érezte a szappan illatát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.