Látnod kellett volna,
ahogy a hajnal
kackiás kalapjában
bevonult a mába.
Büszkén,
mint egy mester
színesre festette az eget,
csókjával ébresztette
az álmos harmatcsöppet.
Aztán a Nap
az óriási tűzgolyó is
fölgurult az égre
szétnézett,
mint egy király
a mindenség felett.
Akkor éreztem
igazán,
hogy a gondolat
magával ragad.
Vágyaim
versenyt futnak
a széllel,
és csak néztem, néztem,
ahogy a délután
lecsorgó színeiben
vadludak szálltak
az égen.
www.paplaszlo.com/termeszetfotok.html
Innen származik a fotó
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.