Képeket festett
álmokat szőtt
a valóságot
még nem is látta
felhőkön játszott,
futott a széllel
vágyta a szépet,
a jót.
De fordult a világ
lassultak léptei
s egy reggel
szomorúan ébredt
csak
ábránd volt minden
hazug, csalóka
átlátszó, törékeny
álom
és elhitte
mindig, elhitte
ostobán, boldogan,
mert vágyta
a szépet,
a jót.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.