Az avar
fűszeres illatát
a szél hajamba
fonta,
fény
és árnyék
nyúlt le az égből
szelíden,
átkarolva.
Lépteim alatt
halkan reccsent
egy ág,
és a vágy
beteljesülni
készült.
Csalfa csókokkal
kicsit, még
kérette magát,
de a foltos
szemérem
ledobta álarcát,
kidőlt fák
moháján
hempergett
részeg kábulatban,
szerelmet
kínált,
vagy csak
kéjt?
Ki tudja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.