Hideg szerelme
csontig hatolt a nyirkos éjszakában
harapdált, ízekre tépett
szép teste fény volt, karcsú, feszes
de hideg, hideg.
Madárhang fűrészelte a hajnalt derékba,
sikongott egy összetört álom
szorosan hozzám bújt, ölelt és csókolt
a kis bolondos
esős április.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.