Gyermekből lett az ember
nő és férfi, a kedves,
a barát, ellenség, az utcatöltelék,
fehér, fekete, sárga
a nagy kosárban mind, mind ember.
És keresed benne a hozzád hasonlót
a Neked szépet, jót
ki meghallgat, érti szavad,
hogy érezd nem vagy magad.
De tudd, csak kétféle ember van,
rossz és jó
és mindegyik jóban, van pici rossz
meg a rosszban is, parányi jó.
Láss csodát, ott áll előtted!
A legkisebb, a legnagyobb Ember
ki még nem jó és nem rossz,
csak sír és nevet
kincsünk, a gyermek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.