Meglepetésszerűen érkezett a hideg, egyik napról a másikra.
A szél kócosra fújta hajam és az eső
belemosta arcomba az ősz illatát.
Az elmúlás furcsa, megfoghatatlan érzése járt át.
A levelek sokasága még görcsösen kapaszkodott ágaikhoz
de voltak, akik föladták.
Ernyedten hullottak alá
és hagyták magukat szállni a széllel.
Az ősz, nyirkos erőszakossággal bújt hozzám.
Fáztam de jó volt. Különös jó érzés.
Harminchárom év múlt el az óta.
Emlékeim közt kutatva, megtaláltam azt a napot.
Akkor is szeptember volt, szürke, borongós reggel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.