Mandula mesél

Szeretem…ahogy a derengő hajnal a felhők közt,résnyi hasadékból átles a sötétenaz éjszaka szürkeségbe sápad,tépett foszlányokban tűnik el.A pirkadat, mesteri ecsetvonásaivalmagára festi csábító színeit,érzem, engem akarés szeretem,ahogy hódít a harmatos…

Gyűlölöm az álmatlan éjszakákat,hosszú órák, lassú vergődésétmikor a perc tétován megáll, és hiábakönyörgöm,csak jönne már a hajnal…Annyira gyűlölöm.