Csöndes hóesésben
didereg a város
este tíz, van
mindenki álmos.
Legtöbb ember
fáradtan dől ágyba
vagy édes csók,
forró ölelés
ringatja álomba.
Sűrű sötétség,
ködbe burkolózva
valaki munkába indul,
most kezdődik a műszak.
Zöld műtőben
sebész operál
életet ment,
vagy
a halálnak asszisztál.
Valahol egy pékség
kéménye füstöl,
dagaszt a gép,
mosolygós kiflik közt
válogat a pék.
Hajnali három
a kritikus pont
már két órája
nézem a monitort.
Számok és vonalak,
cikáznak előttem
figyelmem tompul,
látásom csökken.
Mikor a sötétség
szürke homályba fakul
nagyot sóhajtok és
biztatom magam,
kitartás barátom
tudod, hogy erős vagy.
Mert a hit
a legnagyobb hatalom,
az óra mutatója
már hétfelé cammog.
Utamon hazafelé
tántorogva lépkedek,
s velem szemben
munkába igyekvő
álmos emberek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.