Csak az,
az, az egy pillanat
éget, maradandó
emléket a szívbe,
lélekbe, elmébe,
ami fáj és édes.
Varázsa örök,
nem koptatja idő
múlása,
más szerelmek
részegsége.
S ahogy a végtelen
éjszaka
hideg messzesége
csillagok fényét
küldi felénk,
az emlék
is úgy ölel át,
ahogy a pillanat
átsuhan az életen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.