.jpg)
Nem tudom,
miféle kényszer az,
mi lámpást tart elém
a sötétben?
Hív és űz a fény felé
az értelem szürke sűrűjében.
Karját nem nyújtja felém
ismerős, sem
ismeretlen,
csak lépteim
koppanását hallom
a fénylő utcaköveken.
Nem tudom,
miféle kényszer az,
mi lámpást tart elém
a sötétben?
Hív és űz a fény felé
az értelem szürke sűrűjében.
Karját nem nyújtja felém
ismerős, sem
ismeretlen,
csak lépteim
koppanását hallom
a fénylő utcaköveken.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.