Gyűrött gondolataimat vasalgatom
az óra meg halkan ketyeg.
Az idő kegyetlen.
Néha, őrült módon rohan,
máskor lelassul, szinte megáll és a percek
a végtelenbe nyúlnak.
Napok múlnak egymás után
és nem történik semmi,
csak az óra ketyeg unottan, monoton
és tovább gyűrődnek a gondolatok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.