Mandula mesél

Hideg szerelme csontig hatolt a nyirkos éjszakában harapdált, ízekre tépett szép teste fény volt, karcsú, feszes de hideg, hideg. Madárhang fűrészelte a hajnalt derékba, sikongott egy összetört álom szorosan hozzám bújt, ölelt és csókolt a kis bolondos esős április.…

 Nem tudom,miféle kényszer az,mi lámpást tart eléma sötétben?Hív és űz a fény feléaz értelem szürke sűrűjében.Karját nem nyújtja felémismerős, semismeretlen,csak lépteimkoppanását halloma fénylő utcaköveken.